Blog

Blues| VBR -new V0 270 kbps| 00:47:34 | 92,48 MB

Könnyű dolga van a kritikusnak Watermelon Slim & The Workers The Wheel Man című albuma kapcsán, hisz ez az az album (és zenekar), amit 6 díjra jelöltek a 2007-es Blues Music Awards-on (Album of the Year, Band of the Year, Contemporary Blues Album of the Year, B.B. King Entertainer of the Year, Contemporary Blues Male Artist of the Year, Song of the Year). és ebből kettőt az "Év blues lemeze" és az "Év blues együttese" díjat meg is nyerte!!Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük csak ki ez az úriember, aki jól felismerhető stílussal és egyedi hanggal rendelkezik.Watermelon Slim (eredeti neve: Bill Homans) Bostonban született, de North Carolina-ban nevelkedett. Gyerekkorában kórusokban énekelt, a ’70-es években tűnt fel a színen, mint háború ellenes aktivista. Vietnami veteránként egy LP-t készített a háborúról, ami 1973-ban jelent meg Merry Airbrakes címmel. Olyan emberekkel barátkozott ebben az időben, mint Barbara Dane, Henry „Sunflower” Vestine a Canned Heat-ből, vagy a szájharmonikás „Earring George” Mayweather. 1986-ban lediplomázott történelemből, majd újságírói diplomát is szerzett Oregon egyetemében. 2000-ben mester diplomát kapott, így minden nagyképűség nélkül állíthatja magáról, hogy Ő a legműveltebb bluesman a világon. Az évek folyamán volt teherautó-vezető, targonca kezelő, tűzifa eladó és ügynök is. 2002-ben szívproblémái voltak, az ezredforduló elején kilépett a fuvarosi állásából, a Workers vezetője lett, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen 2005-ben jelölték a Best New Artist Debut címre a W.C. Handy szavazáson. A következő években sem maradtak el a szakmai elismerések, elég, ha csak a Watermelon Slim and the Workers című, a NorthernBlues Music-nál 2006–ban megjelent albumának a sikerére gondolunk.Igazságtalan lennék azonban, ha nem mutatnám be a társait, a The Workers-t. A doboknál Michael Newberry ül, aki a legendás Fortune Tellers-ben zenélt, de muzsikált Bo Diddley-vel, Bob Margolin-nal, Carey Bell-el, Hubert Sumlin-nal és Robert Lockwood Jr.-ral is. Ronnie McMullen Jr. a csapat gitárosa 15 évesen kezdett el zenélni, a mentora Norman Atherton volt. „Norman az én édesapám volt” - mondja, gitározni tanította és beoltotta a blues szeretete iránt. 2002-ben bemutatta Sweet Brenda-nak, s Ronnie 4 évig zenélt a csapatában. Tagja volt a Scott Keeton Band-nek is és az idők folyamán olyan emberekkel játszott együtt, mint Bo Diddley, ig George Brock, Magic Slim, Jimbo Mathus vagy Buddy Guy. 2006 óta tagja a Workers-nek. A basszusgitáron Cliff Belcher játszik, aki Fort Worth-ben, Texas-ban született és 15 évesen kezdett el basszusgitározni. 1984-ben Austin-ba költözött, hogy a legjobb blues előadókkal zenélhessen együtt. 1988-ban Oklahoma City-be tette át a székhelyét, ahol felvételeket készített és koncertezett a vidék legjobb bandájával a Big G, The Snakeshakers-sel.A The Wheel Man című CD-jük 2007-ben jelent meg, szintén a NorthernBlues Music gondozásában. A korong a címadó számmal indul, amit Magic Slim-mel közösen adnak elő, s amely dalt jelölték a Song of the Year címre, hozzáteszem nem véletlenül, hiszen az első pár meghallgatás után számomra ez a szerzemény rögzült leginkább. A címadó dalon kívül más dalok is foglalkoznak a régi teherautó sofőr kalandjaival, pl.: Drinking and Driving és a Truck Driving Mama. A Black Water egy szegény férfi panasza, a Sawmill Holler egy megbabonázó cappella, a Peaches pedig egy szerelmes dal.A Got Love If You Want It egy Slim Harpo szerzemény, míg az albumot záró akusztikus Judge Harsh, Furry Lewis Jr. feldolgozás. Jerry Wexler a legendás Atlantic producer mondta róla: ”Watermelon Slim megtestesíti az amerikai zene légmélyebb és legigazibb gyökereit”. Watermelon Slim egy hús-vér bluesman, a lemeze pedig kihagyhatatlan!

This Oklahoma City singer and slide guitarist is at the creative apex of traditional blues. He took the roundabout route to get there--fighting in the jungles of Vietnam, officiating at funerals, and working as a trucker, forklift operator, saw miller, firewood salesman, and collection agent until a near-fatal heart attack compelled him to find his calling as a bandleader in 2002. Slim's fourth album since then is even sharper than 2006's critically heralded breakthrough Watermelon Slim & the Workers. It's a devil's playground for his weathered-oak voice and Delta-fueled six-stringing, full of stories of crime ("The Wheel Man"), lust ("Peaches"), and sin ("Jimmy Bell"). For Slim, that's par for the course, but this time he's drafted Chicago blues stalwart Magic Slim for a terse, burnished solo and vocal turns on the title tune and piano great David Maxwell to make three other numbers sparkle and jump. Yet some of the most compelling songs, like the howling a cappella "Jimmy Bell" and the slide 'n' vocal turn "Judge Harsh Blues" are Watermelon Slim alone. And that's enough. His sound and his soul are packed with true, natural grit. Watermelon Slim and The Workers win two awards at the Blues Music Awards; "The Blues Album of The Year" for "The Wheel Man" and "The Blues Band of The Year." Watermelon Slim and The Workers were nominated for six awards this year.