Blog

Jazz | CBR 320 kbps| 00:52:18 |126,44 MB

Jimmy Smith elsőként honosította meg a jazzben a Hammond-orgonát. Az ötvenes évek végén teremtette meg a jazz-orgonajáték alapjait egyedi stílusával, melyben az R&B érzelmes hangzását a bebop kifinomultabb, bonyolultabb eszköztárával kombinálta. Szokatlanul új technikájával, jobbkezes szólóit akkordokkal és a pedálokon sétáló basszussal kísérő egyéni játékával hangszerét minden korábbinál magasabb rangra emelte. A soul-funk hangzás megalkotásával Smith igen népszerű lett, és nem csak a jazz rajongók körében. A soul-jazz műfaj vezető zenészévé vált, a B-3 olyan kiválóságai előtt, mint Jack McDuff és Jimmy McGriff. Csalhatatlan szvingérzéke és bluesvénája muzsikusok generációi számára volt irányadó, egészen napjainkig

The '90s lounge revival and the hubbub surrounding acid jazz would seem ideal reasons for veteran jazz organist Jimmy Smith to pull rank and power up his Hammond B-3 for the sort of greasy grooves and ur-funk riffs that remain the blueprint. Instead, Smith pulls a smarter move: subtitled "Ballads & Slow Jams," the set finds him teaming with younger labelmates Roy Hargrove, Nicholas Payton, Mark Whitfield, and Christian McBride and downshifting into a program of ballads culled from jazz and classic- pop perennials. From Oliver Nelson's "Stolen Moments" and Neal Hefti's "Lil' Darlin'" to slices of Mancini, Gershwin, and Matt Dennis's title song (forever associated with Sinatra), a slow jam by any other name translates to make-out music--in this case, of the most elegant, highly satisfying order. --Sam Sutherland