Blog

Blues | VBR -new V2 160 kbps | 00:57:10 | 65,39 MB

Korábban már beszámoltunk arról, hogy B.B. King komoly munkában van, és eltökélt célja, hogy hallgatóit az ötvenes évekbe kalauzolja. Nem egyszerű feladat, gondoltuk akkor, még úgy sem az, hogy a blues királya komolyan is veszi ígéretét. A hírek szerint azonban nagyon jó irányba haladnak a felvételek. A lemez megszólalása remélhetőleg igen szikár és nyers lesz, és ehhez minden adott is, hiszen az albumon a Mester mellett csak egy dobos és egy basszusgitáros kap szerepet.Az ’One Kind Favor’-ön többek között olyan klasszikus előadók számait eleveníti fel B.B. King, mint T-Bone Walker, John Lee Hooker vagy Big Bill Broonzy. Mindannyian igen sokat tettek le a blues asztalára, az örökifjú énekes-gitáros pedig van olyan bölcs és tapasztalt, hogy tisztességes feldolgozásokat varázsol a klasszikusokból. Összesen tizenkét dalt fog tartalmazni az album, köztük azt a ’Sitting On Top Of The World’-öt, melyet a legendás Howlin’ Wolf mellett az Eric Clapton vezette Cream is újraértelmezett. B.B. Kinget ismerve a 2008-as verzió semennyiben sem fog elmaradni a korábbi változatoktól. A nyolcvankét éves zenész munkatempója lenyűgöző, a lemezfelvétel mellett ugyanis igen intenzív koncertezésre is futja erejéből. Az észak-amerikai turné jelenleg is folyik, és King egészen november végéig be van táblázva. Emellett szeptember 13-án újabb megtiszteltetés éri majd, hiszen ekkor lesz Mississippi államban a B.B. King Musem and Delta Interpretive Center megnyitója, amit a bluesman fog levezényelni. Az öregúr tehát fáradhatatlan, és ennek mi csak örülhetünk. Új album és egy makkegészséges B.B. King. Mi kell még?

Innovation can be overrated. Change for change's sake is just that, neither inherently good nor bad. You have to read the fine print. Don't ever bet things can't get worse, that there's nowhere further to fall. That's a sucker's bet, one that many have lost. There's a lot to be said for knowing who you are, what you do, and where you live. I've always preferred the traditional to the modern when it comes to the blues. I know there are some who argue for the genre to flourish it must grow. Doesn't it get stale if you never venture outside the comfort zone? Isn't experimentation vital to an artist, a genre? It's debatable. To quote Springsteen, "What if what you do to survive kills the things you love?" As with most things, balance is key. It's good to venture out there a ways as long as you're tethered to something to bring you back or you leave a trail of breadcrumbs if you lose your way. I scoffed a little when I heard B.B. King was going to make a "back to basics" record of blues standards. The idea felt a little gimmicky to me. It's not as though King's discography is littered with wild variations. He's the King of the Blues and a National Treasure. How far is that journey back to the basics? Will we notice the difference? Is it one worth taking? King considered some of these things when the idea was pitched to him by producer T Bone Burnett. Could the B.B. King of today get back into the mind, mode, and sound of the B.B. King of the '50s? Even if the idea of back to basics seemed gimmicky on the surface, that question is an intriguing one, made all the more tantalizing by the group of people he surrounded himself with to answer it. With producer Burnett to guide, King, legendary pianist Dr. John, bassist Nathan East (Eric Clapton), and drummer Jim Keltner, followed a course to find the answer with 12 carefully selected songs.